A Neofolk

Napjaink egyik érdekes színfoltja a „darkfolk” gyakrabban „neofolk” néven emlegetett zenei stílus. Nem népzenéről vagy egyfajta világzenéről van itt szó, inkább hagyományos hangszereken előadott muzsikáról. A legfontosabb elemként használt lágy akusztikus gitáron pengetett melankolikus témák mára a stílus védjegyévé váltak. Az irányzatot leginkább egyfajta ezoterikus gondolatvilág és spirituális szimbolizmus hatja át, gyakori témák még a historizmus a háború és az archaikus jelképek, kultúrák, például a kelta-germán mitológia, a rúnamágia vagy a keresztény miszticizmus. A populáris kultúra és a kommercialitás elleni állásfoglalás is összekapcsolja a műfaj keretein belül alkotó zenekarokat. A „neofolk” tulajdonképpen csak a 90-es évek elején-közepén vált stílussá az alapok lefektetése azonban már a 80-as évek elején megtörtént egy különleges, gyakran ellentmondásos, máig meghatározó formáció, a Death In June jóvoltából.

Az 1980-as évek elején egy radikálisan baloldali, trockista ideológiát valló punk zenekar, a Crisis úgy döntött stílust vált. A formáció meghatározó tagjai Douglas Pearce és Tony Wakeford mind zeneileg, mind gondolatilag a lehető legmarkánsabban el akartak határolódni a már említett stílusirányzattól. Rátaláltak egy sajátos zenei formára, amit leginkább a post-industrial névvel írhatnánk körül, de sokat merítve például a korszak egyik „ős dark wave” legendájától a Joy Divisiontól. A leendő zenekarnak a „Hosszú kések éjszakája”/1/ emlékére adták a Death In June/2/-nevet.
Már ez a névválasztás is kissé provokatív volt, nem is beszélve a zenekar témáiról, amelyek merítettek a germán múlt, a II. világháború, és a pogány tradíciók elemeiből. Elégikus hangnem, heroikus aspektus és kultúr-pesszimizmus, így jellemezhetnénk leginkább a csoport körül kialakult attitüdöt. A Death In June által megfogalmazott gondolat, hangzás és érzésvilág máig követendő példának számít a stílus berkein belül.
Nem csoda, hogy a csoport hamarosan ellentétes indulatok kereszttüzébe került. Leginkább a neonácizmus vádja merült fel, amit még tetézett, hogy Douglas Pearce, az együttes homoszexuális frontembere szívesen kalandozott a birodalmi esztétika területére, pl. a zenekar logojának a „totenkompf”/3/ SS-hadosztály szimbólumát választotta és gyakran lépett fel katonai egyenruhákban. Mindezek azonban inkább a provokáció eszközei voltak, mert az együttes soha nem foglalt állást politikailag sőt, inkább a politikától való elhatárolódást választotta. A Death In June hamarosan jelentős helyet vívott ki magának Anglia alternatív zenei színpadán az olyan lemezeknek köszönhetően, mint a „Nada!” vagy a „The World That Summer”. A hangzás fokozatosan egyre tisztábbá vált, elszakadva az indusztriális hatásoktól. Hamarosan más együttesek is, mint például a While Angels Watch megpróbáltak hasonló felfogásban dalokat írni és megszületett egy új zenei önkifejezési forma, ami ekkor még csak egy rendkívül szűk réteget érintett.

David Michael/4/, egy szintén angliában élő zenész volt a következő, aki rátalált erre az útra Current 93 nevű zenekarával, és vált a stílus egyik emblematikus figurájává. A buddhista filozófiát valló muzsikus „apocalyptic folk” - néven jellemezte saját zenéjét, utalva a hinduizmusban és a keresztény szimbológiában is megjelenő ciklikusságra/5/, amely az idők örök körforgására figyelmeztet. Boyd Rice (NON) és John Ballance (Coil) szintén jelentős szerepet játszottak a kezdeti időkben. Az évtized végén Tony Wakeford, a Death In June egyik alapító tagja saját útjára lépett és megalapított a Sol Invictus/6/-t. Első lemezének címét „Against the modern world”/7/ a neves olasz gondolkozó, Julius Evola „Lázadás a modern világ ellen” című alapművéből kölcsönözte. Wakeford-nak sikerült egy különös, egyedülálló hangzásvilágot kialakítania, az évek során egyre több hangszert használva, mint a trombiták, hegedű vagy a szintetizátor. A Death In June, a Current és a Sol Invictus gyakori együttműködésének eredménye egy közös koncertlemez és az „1888” című Current 93 –album ahol Death In June dalok is elhangzanak. Ian Read, a Sol Invictus-ból kivált zenész alakította meg a következő csapatot Fire And Ice néven. Továbbhaladva az elődök által kitaposott ösvényen, remek albumok egész sorát szállította a 90-es évek elejétől kezdve. A zenekar szellemiségében hangsúlyozottan szerepet kap a kelta-germán tradíció, Ian többek között egy rúna-mágiát tanulmányozó iskolát is alapított. A kilencvenes években alakított zenekarok közül kiemelkedik a német, neoklasszikus elemeket is használó Orplid vagy a hasonló felfogásban zenélő Darkwood és említésre méltó az amerikai In Gowan Ring sajátos, álomszerű zenéjével. A nagy elődök nyomába méltón léphet az Of The Wand And The Moon, a Backworld és a Forseti, amely az északi mitológia igazság-istenéről kapta a nevét. Érdekes még az Ordo Rosarius Equilibrio, amely a spiritualitás dekadensebb oldala felől közelít és szellemiségében nagy szerepet kap a szexualitás. A Neofolk színpadok gyakori vendégei a matrial industrial (Der Blutharsch, Derniére Volonte) neoclassical (Arcana, Blood Axis) vagy a dark-ambient (Raison D’etre) előadók, amelyek szellemiségükben de olykor zenei megoldásaikban is hasonló motívumokat használnak.

Magyarországon is történtek próbálkozások a stílus meghonosítására a kilenvenes évek első felében az ACTUS, majd a Scivias zenekar részéről. Az említett együttesek ugyan nem szigorúan a nyugati irányvonal követői, inkább egy tágan értelmezett, sajátos zenei világot képviselnek, amely sok szállal kötődik a Death In June, vagy a Sol Invictus munkásságához.

/1/: 1934 Június 30.-án Hitler meggyilkoltatta a hatalmára veszélyessé vált SA vezetőségét. A hamarosan bekövetkezett nyári napforduló, amely a germán vallásban az egyik legfontosabb ünnep volt és a náci németországban is évente megemlékeztek róla. Az együttes valószínűleg egy olyan könyv után választott nevét, amely összefüggéseket mutatott ki e két esemény között.
/2/: Halál Júniusban
/3/: Halálfej
/4/: Ekkor még David Tibet néven
/5/: A hinduizmusban „Kali-Yuga” azaz sötét kor, az utolsó világciklus
/6/: Legyőzhetetlen Nap – A késő római császárkorban terjedt el Sol isten kultusza leginkább Heliogabalus császárnak köszönhetően, Aurelianus pedig kr.u. 274-ben a birodalom hivatalos főistenévé nyilvánította. Sol isten Zeus, Helios, Ahura-Mazdá és a légiósok között gyakori tiszteletnek örvendő Mithrasz „összeolvadásából” jött létre és az abszolút hatalommal rendelkező, teremtő fényt szimbolizálta
/7/: A modern világ ellen